A Black Douglas
Marcona skót vitéz tántorítja el a cimkén a gyenge jelleműeket ettől a sörtől. Saját cimkéje alapján sötét rubint színű, hagyományos ale, lágy, kristályos maláta ízzel. Sir James Douglas (a marcona skót vitéz) karakterét hivatott az íz képviselni, több-kevesebb sikerrel. Magyar sörökön edződött (eltompult?) ízlésem kapásból a következő reakciót jutatta el központi idegrendszerembe: ez olyan, mint a Fekete Démon, csak jó.
És tényleg, van benne a démon kesernyés ízéből, viszont nagyon jól összerakva. Egyáltalán nem tolakodó, ámde karakteres íze van, és igen hatásos. Pár korty után már egyre több karaktert kell korrigálnom.
8/10, jöhet máskor is.
Az Exciseman
A hűtőmben pihenő második üveg Broughton felvedezése felett érzett heveny örömömben elfeledkeztem a sörösüveg, és az ő megrázásának a kapcsolatáról, eme hanyagságomat pár korty sör, és a szőnyegem bánta.
Az Exciseman egy világosabb, de még mindig borostyános sör, 4.6%-os. Nevét a régi adóbehajtóról kapta, a cimke Robert Burns skót poétával nyitja a mesét, mondván, hogy ő is gyakorolta ezt a rendkívül érdekes hivatást. A 80/- jel az erre a fajta sörre jellemző adóból erdeztethető. Finom, határozottan, ám figyelembe kell venni fentebbi Mr. Black agytompító hatását is. Azért Black Douglas jobb volt egy hajszálnyival.
Hobgoblin már lehűlt, legyen akkor ez. Forrásország Nagy Britannia, azon belül pedig Anglia. Az angol ale-k minősége nagyon szór, nagyon finomat éppúgy kifoghat az ember, mint iszonyat pocsékat. Ezt a sört ajánlották, így aztán van elvárásom a velem szemező 500ml 5.2%-os buborékozó itallal szemben.
