A Black Douglas
Marcona skót vitéz tántorítja el a cimkén a gyenge jelleműeket ettől a sörtől. Saját cimkéje alapján sötét rubint színű, hagyományos ale, lágy, kristályos maláta ízzel. Sir James Douglas (a marcona skót vitéz) karakterét hivatott az íz képviselni, több-kevesebb sikerrel. Magyar sörökön edződött (eltompult?) ízlésem kapásból a következő reakciót jutatta el központi idegrendszerembe: ez olyan, mint a Fekete Démon, csak jó.
És tényleg, van benne a démon kesernyés ízéből, viszont nagyon jól összerakva. Egyáltalán nem tolakodó, ámde karakteres íze van, és igen hatásos. Pár korty után már egyre több karaktert kell korrigálnom.
8/10, jöhet máskor is.
Az Exciseman
A hűtőmben pihenő második üveg Broughton felvedezése felett érzett heveny örömömben elfeledkeztem a sörösüveg, és az ő megrázásának a kapcsolatáról, eme hanyagságomat pár korty sör, és a szőnyegem bánta.
Az Exciseman egy világosabb, de még mindig borostyános sör, 4.6%-os. Nevét a régi adóbehajtóról kapta, a cimke Robert Burns skót poétával nyitja a mesét, mondván, hogy ő is gyakorolta ezt a rendkívül érdekes hivatást. A 80/- jel az erre a fajta sörre jellemző adóból erdeztethető. Finom, határozottan, ám figyelembe kell venni fentebbi Mr. Black agytompító hatását is. Azért Black Douglas jobb volt egy hajszálnyival.
